„ Már az óvodában gond volt az elválással. Fél évig tartott, míg elmaradt a reggeli üvöltés. Otthon dacosan, agresszíven viselkedett főleg velem és gyakran volt beteg.” – kezdi kislánya történetét anyuka.
Julcsi, 7 éves szőke tündérke szeptemberben kezdte az 1. osztályt. Intelligens, okos gyermek. Ezért is állnak szülei tehetetlenül a helyzet előtt. Ugyanis az első tanítási naptól nem akar elaludni, reggel sír, hasát fájlalja, nem akar iskolába menni, a bejáratnál üvöltve kapaszkodik anyába. Amikor a tanító néni lehántja, még a második óra végéig hüppögve ül a padban. Azután boldogan részt vesz az órán, játszik a többiekkel és otthon örömmel újságolja a nap történéseit. Ám este minden kezdődik elölről.
Játékterápiás foglalkozásra hívtam Julcsit, aki a maga alkotta történetben, csodaszépen kijátszotta, hogy fél a feladatoktól, amit a tanító néni ad. Nem biztos a betűfelismerésben és ez bizonytalanná teszi. Ezenkívül néhány osztálytársa fürgébben ad választ a tanítónő kérdéseire,mint ő. Tehát ő buta, ezért nem akar bemenni az iskolába. Innen jön az ellenállás, hisz naponta szembesül ezzel az érzéssel. Itt jöhetnek a külső, segítő megoldások, a szülővel történő játékos gyakorlás. Ezáltal megerősödik a tudás és magabiztossá válik. Nem kell félnie többé.
Mi is történik valójában ilyen esetekben?
A szorongó gyermekek a saját érzéseikre, a fejükben zajló mozira fókuszálnak. A szülőt flusztrálja amikor képtelen a gyerek túllépni a félelmén és nem hallja meg a racionális magyarázatokat. Azt várják, hogy varázsütésre elmúlik, pl az ilyen mondatoktól: – Ugyan semmi baj! vagy – Nem kell félned, nem vagy már kisbaba! – ezzel viszont magára hagyjuk a gyermeket a félelmei feldolgozásában, sőt bizonytalanná tesszük az érzéseinek megítélésében. A szorongó gyermek nehezen győzi meg magát a korábbi, pozitívan végződő élményeiből, mert csak a veszélyre fókuszál. Minden alkalommal ugyanazt a folyamatot éli át. Szorong – leküzdi a félelmét – jól érzi magát – másnap újra bepánikol. Tehát folyamatos készenlétben, riadókészültségben van.
Hogyan nyugtathatjuk le?
A cikksorozat előző részeiben már részletesen ismertettem a szeretetteljes önbizalom növelő módszereket. A szülői odafigyelés, a biztonságadás és az empátia a legfontosabb, amit tehetünk.
- Együttérzően hallgassuk végig, előző cikkeimben olvashatsz erről kineziologus.info/blog
- Megnyugtatás = Biztonságadás/ ölelés, ringatás, simogatás/
- Itt vagyok veled, gyere bújj ide!
- Értem, hogy félsz, de segítek neked, hogy túl tedd magad ezen a félelmen
- Keressük meg, hol bújik meg benned a félelem manó !
- Színezzük át, rajzoljuk vidámmá!
Ha a megküzdésre és az önbizalomra fektetjük a hangsúlyt, segítünk túllépni. Erre tanít meg az ÁlomManó Segítő Program és a Varázskopogtatás, amiről a honlapomon részletesen tájékozódhatsz.
Ha neked is rémálommá váltak a napjaid gyermeked szorongó viselkedése miatt, tehetetlen és tanácstalan vagy, keress meg!
Vedd fel velem a kapcsolatot!