Már a Covid előtt is gyakoriak voltak a nézeteltérések, viták az okos kütyük használata kapcsán a családokban. Ezért is született meg, sok gyermekkel végzett sikeres munka hatására és a szülők kérésére a Hogyan szerezzem vissza gyermekem a képernyők fogságából? című e-bookom. www.szivedrajta.hu – melyben kipróbált,hatékony technikákkal járulok hozzá a családi béke visszaállításához.
Az utóbbi években óriási méreteket öltött ez a probléma és még több gyermeket és felnőttet magába szívott. A mögöttünk álló 14-15 hónap gyakorlatilag azokat a szülőket is rákényszerítette a digitális térre, akik eddig próbálták kontroll alatt tartani ezt a területet. Ebből adódóan sokaknál kialakult a túlzó használat, esetleges számítógépes játékfüggőség.
Ebben a cikksorozatban olvashatsz arról, valós példákkal illusztrálva,/ Kineziologusi , Gyermek és Ifjusagi Coach praxisomból /http://www.kineziologus.info / hogy
- milyen út vezet a túlzó használathoz
- milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak
- milyen módon tudok/tudsz segíteni
- mik a figyelem felhívó jelek, ami talán nálatok is megfigyelhető.
Tudtad? Hogy az Egészségügyi Világszervezet a játékfüggőséget a mentális betegségek közé sorolja, ezért fontos ezt komolyan venni. Éppen úgy, mint bármilyen drog, változásokat okoz az agyi strukturában , mert az agy jutalmazó központjára hat. Jogosan félnek a szülők attól, hogy gyermekük a számítógépes játékok által agresszívvé válik, de ettől sajnos sokkal súlyosabb következményekkel is számolhatunk.
Kamaszkorban komoly problémát okozott már korábban is, hogy a kortársakkal való kapcsolatok az online tér hatására elszegényedtek, a Pandémia idején –pedig más kapcsolattartási lehetőség nem lévén – a fiatalok a virtuális térben kommunikáltak. Sokan közülük most döbbentek rá, hogy ez milyen kevésbé pótolja a személyes együttlétet.
Szeretném megosztani veled Boti esetét.
Boti 12 éves, akinek édesanyja azzal keresett fel, hogy a kisfiú fél, retteg az egyedülléttől, pánik tünetei vannak, nem mer egyedül otthon maradni, éjjel fél elaludni.
A srácról tudni kell, hogy teljesen önálló, jó tanuló, atletizáló fiú, aki 10 éves kora óta /mióta szülei elváltak/ gyakran az iskola után órákon keresztül egyedül volt otthon, önállóan ment edzésre stb.
A kezdeti időkben nem is volt azzal baj, hogy fél napokig/míg édesanyja dolgozott/ egyedül volt. Tanult, játszott, olvasott. Egy idő után viszont, amikor már sem iskola, sem edzések, sem barátok nem voltak, egyre rosszabbul érezte magát. Elmondása szerint , már nem volt motivált semmire, pedig szeretett olvasni, legózni, gépezni. Az online órák monotonitása, a barátok közelsége, az impulzusok hiánya miatt egyre rosszabb kedve lett. Már nem akart felkelni sem, heves szívdobogással és rémülettel nézett egy új nap elé. Képzeld, – mondta – már gépezni sem volt kedvem!
Ha gyermekednél is megfigyeltél ilyen vagy hasonló tüneteket, kövesd a cikksorozatot és keress bizalommal! Személyesen vagy online tudok segíteni!