A kezdeti sokk után, mint a Messiást, úgy vártam a Húsvéti szünetet. Most, hogy újra tanulnunk kell, alig várom, hogy nyissanak az iskolák, de addig az idegosztályra kerülök. – írta egy kétségbeesett anyuka az egyik csoportban.
Szülők szakadnak bele az otthontanításba, egy rakás feladatot rázúdítanak a gyerekre a tanárok, adnak hozzá határidőt, aztán magára hagyják a tananyaggal. A szülő nem tanár, nem is kell azzá válnia, hisz nem az a funkciója a gyermek életében. Ne dolgozzunk a gyerek és a tanár helyett – miközben még háztartást és munkát is viszünk a hátunkon – ha pedig szeretnénk segíteni, akkor azt inkább tanulás módszertani eszközök átadásával tegyük. A szülőnek nevelnie, tanítania kell, de nem a pedagógiai értelemben, hanem viselkedésével, értékrend átadással.
Remek alkalom lenne most ez a helyzet, hogy önállóságot tanuljanak a gyerekek, és ráébredjenek arra, hogy saját magukért kell tanulniuk. Hagyjuk inkább nyugodtan, hogy a saját tempójukban, a legjobb tudásuk szerint dolgozzák fel a feladataikat.
Ha látja, hogy sok időt vesz el a szabadidejéből, motiváltabbá válhat arra, hogy megtanulja jól beosztani az idejét – így nyitottabbá válik arra az iránymutatásra amivel segíteni tudod. Azt tanítsuk meg neki:
- hogyan ossza be a gyerek az idejét,
- hogyan készítsen egy táblázatot, amiben vezeti a feladatait,
- hogyan tudja minden reggel összeírni, milyen teendőket kell végeznie,
- hogyan lehet úgy zónákra osztani a napját, hogy beleférjen a tanulás, szórakozás, házimunka és pihenés is.
Azzal tudunk segíteni, ha megtanítjuk, hogy nem akkor tanul jól, ha ott ül egész nap, hanem akkor, ha határidőt szab saját magának.
- hogy a hatékonysághoz mozogni kell, ezért óránként álljon fel az asztaltól és ugráljon, táncoljon, élénkítő gyakorlatokat végezzen pár percig.
- hogy igyon sokat, hisz a víz hidratálttá tesz és ez nagyon fontos az információ áramlásához.
A valódi segítség az, ha olyan megoldási módokat adunk a kezébe, melyekkel a saját tanulását kordában tudja tartani.
Segíthetünk azzal, hogy megismertetjük a problémamegoldás alapszabályaival, hogy egy nagy feladatot sok kicsi lépésre kell lebontani.
- mindig a legnehezebb feladattal kezdjen reggel elsőként foglalkozni, mert akkor nagy sikerélménnyel indíthatja a napját, ami motiválja a többi, kisebb feladatra is.
- Írjon listákat,
- időzítse be a tananyagot, hány percre van szüksége ahhoz, hogy megoldja azt az egyenletet?
- Már előző este tűzze ki azt a célt, amivel megjutalmazza magát a tanulásba vetett erőfeszítéseiért.
- Ha minden kész, ünnepeljen.
- Dícsérd meg az erőfeszítéseiért akkor is, ha csak apró léptekkel halad!
- Mondd azt: Büszke lehetsz magadra! – ahelyett, hogy azt mondod: Büszke vagyok rád! – így azt erősíted benne,hogy nem a te boldogságod/elvárásaid miatt csináljon jól dolgokat hanem saját magáért.
Mindezzel sokkal, de sokkal többet tudunk neki segíteni, mint ha csak ostoroznánk.
A fő cél az lenne, hogy az életre neveljük a gyerekeinket, már pedig a büntetéssel és nyomasztással, pláne azzal, ha helyettük dolgozunk, nem lesz belőlük önálló felnőtt ember.
Még van 2 hét ezeknek a tanulási technikáknak a bevezetésére, ami hasznára válik az iskola elkezdése után is. Remek következmény még, hogy a tanulás körüli idegi kötélhúzás is kevesebb lesz és gyermeked, ha nem is mindig kedvvel, de tudatosabban végzi az iskolai munkáját – és akkor büszke lehetsz magadra – te is!