- kérdi a nagymama, aki kétségbeesve keresi régi, vidám, életteli kis unokáját. Megnyugtatlak, a kisfiú megvan, nem veszett el, testileg jelen van, csak a benne lévő gyermeki kíváncsiság, felfedezőkedv, a természet szépségeire való rácsodálkozás öröme, a kapcsolódás vágya tűnt el.
Soma 11 éves, 3 éve költözött szüleivel Hollandiába. Apukája ott jó munkát kapott. Kicsi korától kezdve sok időt töltött a nagyszülőknél. Mióta külföldön élnek a teljes nyári szünidőt itt tölti. Remek kapcsolat alakult ki a gyermek és a papa, mama között. Ezért is érzi tehetetlennek és csalódottnak magát nagyi ezen a nyáron, amikor keserű szavait hallgatom.
„ Pici korától kezdve minden érdekelte, ment a papájával a kertbe, figyelte a bogarakat, növényeket, köveket. Szívesen segített mindenben, itt tanult meg kerékpározni stb. Sokszor haza sem akart menni.
Most mi van? Kedvtelen, mogorva. Már ébredés után veszi a kezébe a telefonját, nyomkodja. Reggeli közben filmet néz, utána ül a gép elé és játszik. Ebédelni is alig akar kijönni. Tegnap nem volt áram a vihar miatt és 1 órán keresztül örjöngött, hogy ez szemétség és haza akar menni. Szitkozódott, teljesen kiborult. Régebben remek kirándulásokat szerveztünk, társasoztunk, beszélgettünk. Most a fő program a képernyő előtt van és csak nagy könyörgésre 1-2 rövid közös programot tudunk kiszorítani. Minden unalmas, ami eddig izgalmat, élményt adott.
Mi történt vele? Mit tegyek, hogy újra a régi Soma jöjjön hozzánk?
Egyre több nagyszülőtől hallom ezt. Számukra még nagyobb kérdés ez a változás, hisz az ő életüknek még kevésbé része a digitális világ. Nem értik, hova tűnt a nyitottság a gyermekből, a ragyogás a szemükből, az élet sokszínűségére való rácsodálkozás. Ehelyett alkudozás, veszekedés, érdektelenség, bezáródás egy képernyő elé.
Tudjuk, az ember alapvágya a kapcsolódás – önmagához, a környezethez, szeretteihez, társaihoz.
„Egy igazi barátság sem tartható fenn a számítógép és a telefon képernyőjén keresztül „
A mai fiatalok jó része naponta több órát tölt a számítógép vagy telefon nyomkodásával, ami hosszú távon figyelemzavar, érdektelenség, depresszió, apátia, szorongás kialakulását idézheti elő.
Szakemberek digitális drogoknak, elektronikus kokainnak nevezik ezeket a fogyasztási cikkeket, amelyek a homloklebenyt stimulálva a kábítószerekhez hasonló hatást fejtenek ki. Az elektronikus eszközökhöz kapcsolódó mentális zavarok valódi szenvedélybetegség képét ölthetik: az érintettek dühösek, frusztráltak lesznek vagy éppen hisztériás rohamot kapnak, ha el akarjuk venni tőlük “rajongásuk tárgyát”. / idézet: Hogyan szerezzem vissza gyermekem a képernyők fogságából?/
A világ legfejlettebb technológiáit előállító tervezők nem adnak ilyen eszközöket a gyerekeik kezébe – pontosan azért, mert tudják, hogy épp olyan veszélyesek, mint a drogok: hiszen egy hipnózisszerű, öntudatlan transzállapot jön létre.
A tegnapi napot nem tudjuk felülírni, viszont, hogy holnap hogy élünk, azt már ma el tudjuk határozni!
Használd ki az együtt töltött időt a személyes érzések, gondok, élmények átbeszélésére!
Segíts gyermekednek, hogy el tudjon szakadni a képernyőtől!
Ha szeretnél ehhez hasznos, a mindennapokban alkalmazható tudást kapni, mellyel visszavezetheted gyermeked a régi énjéhez, szeretettel ajánlom figyelmedbe a
Hogyan szerezzem vissza gyermekem a képernyők fogságából? című e-bookot
Ha aktuális a családotokban ez a probléma, online konzultáció keretében segítséget kínálok saját magad és a gyermeked számára, hogy ne távolodjatok el egymástól a harcok során, hanem mindketten nyertesként gyertek ki ebből a nehézségből.
Keress bátran!
www.kineziologus.info/kapcsolat