Csak azt tudod megváltoztatni, amit valóban képes vagy megváltoztatni: a saját reakciódat. Ennyi pont elég is lesz. Hol és hogyan is kezdjük?

•  Emlékeztesd magad rá: ez nem vészhelyzet!

Lélegezz és nyugodj meg, mielőtt reagálnál. Miről is szól mindaz a düh, amit érzel? A szíveden keresztül lélegezz be és ki. Érezd a félelmet és a gyötrődést a düh mögött. Lélegezz! Figyeld, ahogy kiáramlik belőled. Ne engedd, hogy a dühöd közben nyomjon. Várj addig, amíg hozzáférsz a szeretetedhez, amit majd a gyermeked felé közvetíthetsz.

•  Fogalmazd át a helyzetet!

A gyermeked nem akar kiborítóan vagy “rosszul” viselkedni. Ő csak játszani akar még és nem fontos neki a tanulás. Minden gyerek nagyon jól tudja, hogy mi a helyes viselkedés, ezért ilyenkor a “hegyi beszéd” nem segít. Képtelen arra, hogy elszakadjon a képernyőtől? Segíts neki abban, hogy megküzdjön ezekkel és a viselkedése meg fog változni.

•  Változtasd meg a saját magaddal folytatott belső párbeszédet!

Hatásos dühkezelési technika, ha bátorítóan és pozitívan beszélünk magunkkal (ez az a belső hang, ami minden emberben természetszerűleg megszólal és irányítja ilyen vagy olyan módon). Ahelyett, hogy azt mondanánk magunkban “Ha még egy szót szól, felrobbanok!”, inkább ismételgessük azt, hogy “Nyugalom, végy egy nagy levegőt, meg tudod csinálni!” Elképesztő, hogy a gondolataink mekkora hatással vannak az érzéseinkre és arra, milyen módon reagálunk. Bármilyen nyugodt kép felidézése egy pozitívabb érzelmi állapotba hozhat bennünket. Gondoljunk csak arra, egyszerre nem tudsz laza és dühös is lenni.

•  Kérdezd meg magadtól: “Mit jelez a gyerekem viselkedése, milyen segítségre van szüksége?”

A gyerekek akkor viselkednek kiborítóan, amikor elvesztik a kapcsolódást a számukra fontos személyekkel. Ezért ilyenkor egy játékos újrakapcsolódás átfordíthat mindent. Amikor ez nem működik, akkor arra van szüksége a gyereknek, hogy sírjon és megszabaduljon a könnyeitől és félelmeitől, ami görcsös csomóként ott lüktet benne. Lehetséges, hogy több szerető jelenlétre van szüksége, amit csak te adhatsz meg neki. Legyetek mindennap legalább 10 percet kettesben, amikor feltankolod a szereteted 110 százalékával.

Tedd fel magadnak a következő kérdéseket. Lehetséges, hogy más változtatásokra is szüksége van? Több alvás, szabadtéri játék vagy beszélgetés a szülőkkel, netalán kevesebb idő a TV és számítógép előtt?

•  Teremts biztonságos légkört és kapcsolódási lehetőséget

Akkor áll a feje tetejére a világ, ha a gyerekek úgy érzik, hogy nem tudnak kapcsolódni és rettegnek. Kezd azzal, hogy összeszeded minden együttérzésedet, hogy a gyermeked biztonságban érezze magát. Ez az egyetlen mód, hogy tanuljon abból, ami történt. Aztán újra teremts kapcsolatot vele, egy meleg öleléssel, egy játékos reakcióval. Ugyanakkor adsz neki lehetőséget arra, hogy megszabaduljon az érzéseitől, amelyek a “rossz” viselkedéshez vezettek. Később sokkal később, amikor a gyermeked újra biztonságban érzi magát – megkérdezheted, hogy mi a véleménye, hogyan lehetne másképp következő alkalommal.

• Tegyél erőfeszítést azért, hogy valóban meghallgasd és megértsd a gyermeked!

Nem mindig érthető ugyan számunkra, de minden viselkedés mögött van valamilyen érzelmi szükséglet. Szülőként feladatunk, hogy segítsünk a gyerekeinknek végiggondolni és megérteni a cselekedeteiket. Először hallgasd meg, mielőtt túl gyorsan szembesítenéd a következményekkel. Gondolkodjatok együtt azon, hogy mi késztethette arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy.

• Légy türelmes a gyerekeddel!

 Emlékeztesd magad arra, hogy a gyerekek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy mit is tesznek. Amilyen módon beszélgetünk vele – tisztelettel, az érzéseit elfogadva – jó modellként szolgálunk ahhoz, hogy megtanulja, hogyan oldjon meg nehéz helyzeteket, hogyan tanuljon belőlük.

• Mielőtt bármit is tennél, válassz!

Minden egyes dolog, amit teszel, szeretet vagy félelem által vezérelt. Válaszd a szeretetet!