Az elmúlt hetekben a dühkezelés lépéseiről írtam blogokat, körüljártuk a düh természetét, sőt jótékony hatásait is megismerhettük.Teljesen természetes az, hogy mérgesek és dühösek leszünk. Az lenne a baj, ha soha nem éreznénk dühöt.Ami lényeges, hogy ne engedjük, hogy a dühünk megakadályozza azt, hogy konstruktív módon reagáljunk gyerekeink nem kívánt viselkedésére.
Hogyan is tegyük ezt?
Nézzünk szembe saját dühünkkel.
Figyeld meg magadat, hogyan fejezed ki feszültséged, frusztrációdat!
– Magadban tartod egészen addig, amíg nem robban ki belőled?
– Túlságosan kritikus módon engeded ki a dühödet, ami a gyereked személyiségét veszi célba?
– Agresszív módon fejezed ki úgy, hogy közben uralkodsz másokon és kontrollt szerzel a nehéz szituációk felett?
Ne feledd, hogy a gyermeked utánzás útján tanul és adandó alkalommal le fogja másolni, hogyan fejezze ki a dühét.
Értsük meg, hogy miért vagyunk dühösek.
Amikor mérgesek leszünk a gyerekeinkre, az gyakran annak köszönhető, hogy félreértelmezzük a dolgokat.
A gyerekek alapvetően kedvünkben akarnak járni és boldoggá szeretnének tenni minket, de még csak nagyon rövid ideig képesek figyelni és gyakran teljesen különbözik az időbeosztásuk a miénktől.
Íme néhány trükk, melyekkel megelőzhető a cirkusz
Szülőként gyakran tehetetlenül érezzük magunkat, mikor a gyermekünk visszabeszél, duzzog, felelőtlenül vagy egyéb számunkra kihívást jelentő módon viselkedik. Ennek ellenére nem szabad, hogy áldozatnak érezzük magunkat. Valójában a tehetetlenség érzése hozzájárul ahhoz, hogy szülő és gyerek is lemerevedjen, és lelkileg mozdulatlanná váljon. A tehetetlenség érzése erőtlenné tesz.
Meg tudod változtatni az eseményt, ami kiborít? Nem.
Meg tudod változtatni a gyerekedet? Nem. Csak a gyerek képes megváltoztatni saját magát. De, ha tudsz abban segíteni neki, hogy eléggé biztonságban érezze magát, hogy tudjon valamelyest kapcsolódni hozzád, meg fog változni. Valószínűleg szüksége lesz rá, hogy feldolgozza a kaotikus érzéseit, amelyek a “rossz” viselkedésének mozgatórugói és az általad nyújtott biztonság és kapcsolódás segíteni fog neki ebben.
A gyermeknevelés nyertes-vesztes játszmái alapvetően kétféle szituációból adódnak – az egyik ilyen, hogy saját akaratodat érvényesíted a gyerek felett (korlátozó szülői modell) a másik pedig az, hogy engedsz az ő akaratának (engedékeny szülői modell). Esetleg valamilyen kompromisszumot kötsz, de ez általában lemondással is jár legalább az egyik fél részéről. A konfliktusokban olyan megoldást igyekszünk találni, ami minden fél szükségletét kielégíti, kompromisszum nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül az a megoldási stratégia fog megvalósulni, amit eredetileg elképzeltél. De azt igen, hogy minden fél arra törekszik, hogy az igények mögötti szükségletek megismerése és kielégítése révén végül valamennyien elégedettek legyünk.
Ha szeretnél változtatni saját és gyermeked indulatkezelési szokásain, ha fontos neked a családi béke, akkor olvasgass korábbi blog bejegyzéseim között! www. kineziologus.info/blog
Ha úgy érzed, hogy támogatásra van szükséged ezen az úton, esetleg már gyermeked dühkezelése is gyors megoldást igényel, keress bizalommal!