Dühös szülők – zaklatott gyerekek - Tóth Tünde Éva, kineziológus

Valószínű észrevetted már, hogy rendszerint valami háttér oka van annak, amikor a gyerekek “rosszul” viselkednek. Lehet, hogy az óvodában, iskolában van valamilyen probléma (csúfolják, erőszakoskodnak vele) vagy éppen boldogtalan, mert kistestvére született. De az is előfordulhat, hogy amiatt érzik rosszul magukat, mert a szülők dühösek, frusztráltak vagy idegesek.

Ha nem egészséges a párunkkal a kapcsolatunk, akkor nehéz elérni, hogy ez ne legyen hatással a gyerekekkel való kapcsolatunkra.

Amikor már hosszú ideje arról szólnak a napjaink, hogy a gyerekeket megfelelően ellássuk és érzelmi, szociális igényeiket kielégítsük, kimerülünk, ha közben nem figyelünk magunkra, a saját igényeinkre.

Attól is erőtlennek érezhetjük magunkat, ha olyan munkát végzünk, amit nem igazán szeretünk, vagy túlzottan magas elvárásoknak, nagy tehernek (azaz sok stressznek) vagyunk kitéve. A fáradtságtól ingerlékenyebbek leszünk és könnyen dühbe gurulunk.

A düh hatással van arra, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk a gyerekünkkel. Ha a párunkkal nem vagyunk jóban, akkor nem fogunk tudni egységes frontot alkotni, ha fegyelmezésre kerül sor. Belecsúszhatunk a “jó zsaru, rossz zsaru” szerepbe, amikor az egyik szülő őrmesterré válik, a másik pedig így vagy úgy kifejezi az egyet nem értését.

Hogyan reagálnak ilyenkor a gyerekek?

Összezavarodnak. Nem tudják, hogy hol vannak pontosan a határok, amikor anya igent mond, apa pedig nemet. Akár még azt is megkísérlik, hogy egymás ellen kijátsszák a szülőket. Mindenesetre látják a dühkitöréseinket, és azt gondolják, hogy ez a normális reakció, így kell viselkedni, ha valami miatt rosszul érezzük magunkat. Ha azt látják, hogy anya és apa a legkisebb dologra is idegesen reagál, akkor azt gondolhatják, hogy ez részükről is elfogadott és így van rendjén. Ne feledjük el, hogy a gyerekek utánzás útján tanulnak és minket másolnak le abban is, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket – például a dühöt is.

Ezekben az érzelemteli helyzetekben se tévesszük szem elől azt, hogy mi is a célunk szülőként. Az egyik legfontosabb feladatunk ugyanis az lehet, hogy néhány konkrét problémamegoldó technikával megmutassuk, hogyan lehet egészségesen és megfelelően kezelni a nehéz helyzeteket.

Fontos, hogy törődjünk magunkkal!

Először a saját igényeinket kell kielégíteni és nekünk kell rendben lennünk ahhoz, hogy a gyerekeinkkel szerető, békés kapcsolatot alakíthassunk ki. Az anya feladata a családi tűzhely biztonságos melegségét megőrizni. Ha megkeményedünk, mert csak az el nem végzett feladatokra fókuszálunk, ha mindent magunkra vállalunk és felvesszük a mártír szerepet, kimerülnek a szeretet tankjaink. Csak döntés kérdése, hogy magadra figyelsz és harmonikus légkört teremtesz magad körül vagy morogsz, zsörtölődsz, a másikban keresed a hibát. Dönts úgy, hogy megengedő vagy magaddal és hagyod a dolgokat alakulni a maguk módján. Amikor feszült vagy, az épp arra jelzés, hogy adj egy pici önidőt magadnak. Végtére is mi történhet, maximum lehiggadsz!