Mi a közös a dühkitörésben és a vulkán kitörésben?

A düh se nem rossz és se nem jó. Egy természetes érzelmi állapot, ami egyike a 8 alapérzelemnek (öröm, bánat, düh, várakozás, bizalom, meglepődés, félelem, undor).  A dühnek meghatározott célja van a lelki egészségünk szempontjából.

Megóv minket a valós vagy vélt veszélyektől, fenyegetéstől. Emellett egy korai figyelmeztető rendszer, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy eljött az ideje egy nem kívánt helyzet megváltoztatásának.

A düh a legtöbb esetben egy “fedő vagy másodlagos” érzelem. Ez azt jelenti, hogy valójában valamilyen másik kellemetlen érzés húzódik meg a düh mögött, és a dühvel elfedjük azt. Ha dühösek vagyunk, akkor kevésbé érezzük magunkat sebezhetőnek, mint akkor, ha átadnánk magunkat a félelem érzésének.

 Van a dühnek pozitív oldala?

Érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a dühöt, hogy miben segíthet nekünk, mert nemcsak romboló, hanem pozitív hatása is lehet.

A gyermekeknek tartott Önismereti tréningen, a dühkitörést a vulkán kitöréssel állítottuk párhuzamba, mert mindkettő elsöprő energiával bír. Ha megfelelően “irányítjuk” és konstruktív módot találunk dühünk levezetésére, akkor még hasznos is lehet számunkra.

 

A düh motivál. Arra ösztönözhet, hogy keményebben dolgozzunk a céljaink elérése érdekében. Például amikor kitartóan, apait – anyait beleadva készül valaki egy vizsgára vagy amikor egy sportmérkőzésen a játékosok minden erejüket összeszedik, hogy még keményebben játsszanak, akkor a düh érzésből fakadó energia levezetésére pozitív módot találnak.

 

A düh védelmez. Figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben és mindenképp reagálnunk kell rá. Amikor gyors beavatkozásra van szükség, hogy megvédjük magunkat vagy mást, a düh adja az erőt ahhoz, hogy cselekedjünk. Ez előfordulhat például akkor, amikor

  • anyatigrisként védelmezzük a szemünk fényét (aki pl. az út közepén megállt), vagy
  • amikor egy osztálytárs vagy munkatárs bátran szembeszáll a zsarnokoskodóval, vagy
  • amikor egy erőszakos eseményt szemlélve kívülállóként beavatkozunk és az áldozat mellé állunk.

A düh küzdésre, cselekvésre buzdít.Megóv minket attól, hogy a szociálisan nem elfogadható viselkedéseknek csupán passzív szemlélői maradjunk.

 A düh segít a szabályok kialakításában. Sokszor láthatjuk, hogy a táska nincs bepakolva, de gyermekünk már a gép előtt ül. Már ahhoz is fáradtak vagyunk, hogy kiabáljunk, hogy rábírjuk őt a bepakolásra, amivel amúgy is csak megerősítenénk azt, hogy nem figyel oda a saját feladataira. A düh azt jelzi számunkra, hogy lehet, túl magasak az elvárásaink, vagy a szabály nem elég világos, vagy nem vagyunk elég következetesek a következményeket illetően.

A dühből fakadó energia konstruktív levezetésének az egyik módja az lehet, hogy (újra) beszélünk a szabályokról és az életkornak megfelelő elvárásokat alakítunk ki.

 

A düh tanít. A szüleinktől tanuljuk, tanultuk azt, hogy mit kezdjünk azzal, ha dühösek vagyunk. Ha anya kiabált, automatikusan követjük a példáját, még akkor is, ha megesküdtünk rá, hogy soha nem fogunk kiabálni a gyerekkel.  Szerencsénk van, mert a dühkezelési technikák tanulhatók. Felejtsük el azt a gondolatot, hogy a düh rossz. A düh természetes emberi érzés és elkerülhetetlen, de az, hogy mit kezdünk ezzel a viharos érzéssel, az a mi felelősségünk és a mi irányításunk alatt kell, hogy álljon.

Egy kis gyakorlattal képesek vagyunk arra, hogy kontrolláljuk a haragunkat, dühünket.

Naponta használható gyors és eredményes technikákról olvashatsz a Hogyan szerezzem vissza gyermekem a képernyők fogságából című e-bookban. www.szivedrajta.hu 

Nem is gondolnád, milyen egyszerűen magad mellé állíthatod!

Ha szükségét érzed ennek a tudásnak, keress bizalommal!

 www.kineziologus.info/kapcsolat